A Zólyomi vár története

A kastélyt az 1370-es években a tatárjárást követően I. Lajos építtette, a magyar királyok vadászkastélyaként és nyári rezidenciaként töltötte be szerepét. A XV. század közepén, mintegy 20 éven keresztül volt itt a Felvidéket megszállva tartó huszita csapatok központja, Giskra zsoldosvezér vezetésével. A betörő törökök ellen a XVI. században, az akkori tulajdonos, a Thurzó család erődítménnyé alakíttatta át. További két szintet húztak, erőddel és robusztus várkapuval erősítették meg, azonban az olasz gótikus várkastélyok jellegét továbbra is magán hordozza, ekkor keletkezett a reneszánsz pártázat is a várfalak tetején.
Szerencsére az oszmán előrenyomulást a Felvidék végvárai – Korpona, Végles, Zólyomlipcse – felfogták, így Zólyomig sosem jutottak el. A vár katonai jelentősége ezután erősen csökkent, azonban fontos események színhelyéül szolgált. Itt született 1554-ben Balassi Bálint, a korszak legnagyobb magyar költője és katonai stratégája, 1620-ban egy esztendőn át őrizte vár a Szent Koronát, itt koronázták királlyá a Zólyomi országgyűlésen Bethlen Gábort. Épségét a császárhű Esterházyaknak köszönhetően megőrizhette, amikor a királyi kincstár 1802-ben csere útján visszaszerezte, raktárakat és hivatalokat rendezett be benne. A II. világháborúban a német csapatok elleni partizánharc főhadiszállása. 1960-ban kezdődtek meg a rekonstrukciós munkálatok, melyek napjainkra befejeződtek.
Forrás: kirandulastippek.hu